Van kutya, amelyik sötétedésig kergetné a labdát. Nem a labda a gond — hanem a megszokott játékmód: teljes sprint, erős fékezés, fordulás, sprint vissza, húszszor-harmincszor egymás után. A Cornell állatorvosai rámutatnak, hogy sok kutyában megvan az állóképesség és a lelkesedés ahhoz, hogy addig fusson, amíg össze nem esik, ezért a határt neked kell meghúznod.
Honnan erednek a sérülések
- Robbanásszerű indulások és csúszós megállások. Az a kutya, amelyik abban a pillanatban kilő, ahogy a labda elhagyja a kezed, aztán fékez és megpördül, hogy elkapja, csavaró terhelést küld a térdeibe és a vállaiba.
- Levegőben elkapott labdák. Az ugrás, a csavarodás és az ügyetlen landolás látványos, de megterheli a gerincet, a csuklókat és a térdszalagokat.
- Ismétlés. A kutyáknál a keresztszalag-szakadás ritkán egyetlen drámai baleset: a szalag fokozatosan gyengül, és végül egy hétköznapi játék közben enged. A túlsúly és a nagy testű fajták — például a labrador, a rottweiler és a boxer — tovább növelik a kockázatot.
Dobj okosabban
- Kérj várakozást. Ültesd le a kutyádat, amíg a labda földet nem ér, és csak utána engedd el. Így a futás kontrollált lesz, nem pedig egy hirtelen megállással végződő vad sprint.
- Dobj alacsonyan, vagy gurítsd. A fűben pattogó labda üldözésre csábít, nem ugrásra. Hagyd ki a magas íveket és a frizbis elkapásokat.
- Dobás helyett rejtsd el. Dobd a labdát magas fűbe vagy egy levélkupacba, és hagyd, hogy a kutyád az orrával megtalálja. A keresés az agyat fárasztja, a testet pedig kíméli.
- Figyelj a talajra. A fű és a puha föld tapadást ad a mancsoknak; a nedves csempe, a kemény aszfalt és a jég csúszóssá teszi.
Mennyi az elég
Öt-tíz dobás, aztán szünet: egy kis szimatolás, néhány perc séta, egy egyszerű trükk — és ha a kutyád még lelkes, jöhet a következő kör. Az első dobás előtt melegíts be egy lendületes sétával; a hűvös őszi időben a hideg izmok könnyebben meghúzódnak. Hagyd abba, amíg a kutyád még többet szeretne. Egy hasznos fáradtságjel a Cornelltől: amikor a nyelv vége kanálszerűen kiszélesedik, az izmok közel járnak a határukhoz.
Válassz biztonságos labdát
A labda legyen elég nagy ahhoz, hogy ne csúszhasson le a torok hátsó részébe — egy kis teniszlabdától egy nagy testű kutya megfulladhat. A teniszlabdák bolyhos filcborítása magába zárja a homokot és a kavicsot, és lassan lekoptatja a fogakat, ezért a rágós kutyáknak jobb választás egy sima gumilabda. Tartsd külön a rágójátékokat és a labdázós játékokat, a botokat pedig hagyd ki: szilánkosra törnek, és megsérthetik a szájat, ha a kutyád futás közben megbotlik.
Ha a kutyád játék után sántít, úgy ül, hogy az egyik hátsó lábát oldalra kinyújtja, vagy kíméli valamelyik lábát, tarts szünetet a labdajátékokban, és keresd fel az állatorvost. Ebben is segít, ha a PawKitben rögzíted a sétákat: látni fogod, hány nagy energiájú nap jut valójában egy hétre, és kész válaszod lesz, amikor az állatorvos rákérdez.



